2013. május 19., vasárnap

Jó madarak!!


Ők a négyhetes kis papagájaim, elkellett vennem a szülőktől, mert a tojó nagyon agresszív lett a hímmel, s féltem, hogy összetapossák a kicsiket. Jó maszatosak, de a kézzel nevelés elég macerás dolog, azért lassan belejövök.

Pityu és Viki kint a nagy röpdéjükben, nagyon jól érzik magukat, szelidek barátságosak, s újra szerelmesek.
Ezért kicsit elhanyagoltam a gyöngyözést, bár van készen néhány új ékszerem, amit majd, ha kicsit több időm lesz megmutatok.

9 megjegyzés:

Mézesmama írta...

Jujj de nagyot nőttek....nem is gondoltam volna, hogy egy hónap alatt ennyire fejlettek lesznek! Nagyon nagyon aranyosak!

Ilka írta...

Nagyon helyesek!A kézi etetés nem semmi, mi fészekből kiesett vadgalambot neveltünk fel így! A nagy riadalom akkor volt, amikor repülni tanult, a szemközti fára átrepült, de már visszajönni nem mert. Fel kellett érte mászni. Legalább a papagájoknál ilyen problémád nem lesz:))

Irén írta...

Ó, de gyönyörűek! Gondolom, hogy el vannak kényeztetve.

Ilona írta...

Nagyom aranyosak, és a színük pompázatos, főleg a zöld.

Ági mama írta...

Igyekszem mindent elkövetni, hogy felnőjenek és önállóak legyenek, de nem könnyű feladat, szinte egész nap körülöttük forgok.

EWA gyöngyös világa! / EWA's World of Beads! írta...

Nagyon nagyon aranyosak,jól megfogdosnám őket!!! :)))Minden elismerésem a Tiéd igen nagy feladatra vállalkoztál de szerintem a nehezén már túl vagytok!!!Olyanok mint a gyerekek,olyan cukik!Fantasztikusan szép színűk van.

Berjo írta...

Már éppen érdeklődni akartam, hogy mi van a madaraiddal. Gyönyörűen felnevelted őket, biztosan hatalmas feladat volt, de megérte. Gyönyörűek. A kisunokád is mekkora lett, mióta nem láttam képet róla.

Johannka írta...

Nagyon szépen fejlődnek! Csak így tovább Ági Mama :) Én már látom nagyon kis kezes madarak lesznek,mert sokat törődsz velük! :)

Ági mama írta...

Köszönöm mindenkinek! Nyugodt már csak akkor leszek, ha már látom hogy teljesen önállóak, szépen esznek és fejlődnek. Hétfőn úgy döntöttek, hogy nem kell már nekik az a fránya tápszer, nem bírtam velük, nem lehetett beléjük erőszakolni, s már ki is repült a dobozból az egyik kis madár, úgyhogy most már a nagy ketrecükben vannak, s próbálnak önállósodni, azért egy párszor megkínálom őket a táppal, hogy nehogy éhen maradjanak, nem könnyü feladat pláne annak aki még soha nem csinált ilyet.